Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Annak idején Marcit hobbikutyának hoztuk a családba. Meg is beszéltük a tenyésztővel, hogy ivartalaníttatni fogjuk a kicsit. Hát...., már nem kicsi, de most láttam elérkezettnek az időt a beavatkozás elvégzésére. Lányom erősen ellenállt néhány napig mondván: "mindenét imádom és hiányozni fog a golyócskája!". Később sikerült megértetnem vele a beavatkozás előnyeit...:o)  Felhívtam az állatorvost (ő operálta a szuka rotimat is), és megérdeklődtem az árakat: "4-5 kg? 6000 ft-ból meg lehet úszni"- mondta, majd elkezdtem lázasan keresgélni a neten a műtétről információkat (Kelly idejében még nem voltam a világháló "közelében"). Nem is olyan egyszerű: végez-e az orvos premedikációs beavatkozást,  felméri-e az orvos a kutyus eü. állapotát (vérnyomásmérés, szívműködés, stb) műtét előtt,  kap-e "koktélt" az altatás előtt, hogyan altatja, mert az sem mindegy, ugyanis a vénás altatásnak lehetnek káros következményei hosszabb távon a vesére nézve, a gázzal történő altatás pedig tuti (kellemes bealszik, könnyebben ébred, stb) Van-e műszeres megfigyelés a műtét alatt? Na, ez biztosan nem áll meg 6000ft-ban... :( De nem érdekel egyenlőre... Pénteken (ma) elmegyek az orvoshoz Marcival és megbeszélek vele személyesen mindent. Úgy döntöttem ( a páromnak is elmondtam a szerzett infókat), hogy a gázos altatás és a műtét közbeni műszeres megfigyelés mellett döntök. Ha nem törekszik az állatorvos arra, hogy ez megvalósítható legyen, akkor keresek mást. Kaposváron van állatkórház, elviszem oda. Na de ne szaladjak ennyire előre, mint a nyuszika a létra kölcsönkérésekor, tudjátok, annyira felhúzta magát mire a medve házához ért a létráért (azt mondogatta közben egész úton: úgysem adja oda azt a hülye létrát...!), hogy amikor kopogtatás után a medve ajtót nyitott neki egyből azt mondta: "Tudod mit medve? B.zd meg a létrádat!!!" Ha sokkal többe kerül a műtét mint 6000ft., akkor "nem marad más hátra, mint előre!": gyűjtök még pénzecskét... Most itt tartok.

 20010. 05. 07.

Megvolt a megbeszélés az állatorvossal, de most már olyan álmos vagyok, hogy nem tudom megfogalmazni a mondandómat... Majd kedden talán, vagy amikor a lányom nem ül a "hazai gép" előtt.

 2010. 05.07. 22óra 11perc

 Tehát, megbeszéltünk mindent, de olyan izgatott voltam, hogy a felét elfelejtettem... Ami a legfontosabb számomra: az interneten még mindig nem szelektálok! Az állatorvos elmondta, hogy egy 10 perces műtét miatt nem kell "bohóckodni", bőven elég a vénás altatás (én is aludtam már így sajna...), jobban szelektáljak a neten :o) !!!  Holnap meglesz...

 2010. 05.11. 09.55 óra

Megvolt!!! Túl vagyunk rajta, minden rendben ment.  Most nem írok, mert nagyon kialvatlan vagyok, és semmi rendszer nem lenne a gondolataimban. Bepótolom amint összeszedem magam! Üdv. mindenkinek :o) Zsu

2010. 05. 14. 22.28 óra

Marci ivartalanítása

Mielőtt elindultunk volna az ivartalanításra, összeszedtem Marci számára kettő dolgot amire szüksége lehetett műtét után: tiszta fürdőlepedő + gyapjútakaró. A kutyusok (ugyanúgy mint az emberek) fáznak műtét után, de gondoljunk csak arra, hogy elalszunk és arra ébredünk, hogy nem takaróztunk be szundi előtt és reszketünk az amúgy kellemes szobahőmérsékleten. 13 éves lányom is elkísért minket és sokat segített Marci körül (vagy én segítettem neki?, hiszen az Ő kiskutyusa...). Kb. 2 km-re kellett mennünk, de az egész utat végignyüsszögte Marci. Érezhette a belőlem áradó feszültséget, pedig megpróbáltam lazítani és nyugodt maradni... Az állatorvos már várt minket halk Zorán muzsikával és azonnal a "tárgyra tértünk". Marci szőrét le kellett vágni azon a helyen, ahova az altató injekciót akarta beadni az orvos: jobb lábszár, térd fölött egy kicsivel (azt hiszem). Na ezt elvégezhettem volna otthon, mert ez némi bonyodalommal járt, Marci nem volt együttműködő, hogy finoman fejezzem ki magam, de a doki bácsi nagyon türelmes volt vele. Mondtam is a dokinak: ezt előre lebeszélhette volna velem és neki könnyebb dolga lenne. Mire Ő:" aztán mit mondtam volna, hol álljon neki a lábszőrének?" Mire én: "Megadta volna a koordinátákat és most nem kellene ezzel bíbelődni!". (mert hogy a pocakot, fütyit és golyót szépen megnyírtam előre) Jót nevettünk és jöhetett a vénás szuri. Itt némi kis problémával lehetett szembe nézni, mivel nagyon vékony vénácskájuk van a boliknak. Felkerült az érszorító a combocskájára és egyel kevesebb kezünk lett hirtelen: ekkor lépett az asszisztencia sorába nagylányom, Julcsi. "Légy szíves, gyere ide, Julcsi!" -mondta a doki, és már ott is állt a lányom, akinek az volt a dolga, hogy meglazítsa az érszorítót amikor megvan a véna és benne van a tű. A doki rögzítette ragasztószalaggal a kanült majd ami ezután következett, meghatározó élmény volt számomra: Marci kis teste fokozatosan elnehezedett és immár teljesen kiszolgáltatottá vált a világgal szemben. Azt hittem elsírom magam..., de erőt vettem elszontyolodott lelkemen és az orvos kérésére átsegítettem a műtőasztalra a kishercegünket. Előmelegített "vájuban" feküdt a kis pocok, ami védte a kihűlés ellen és fix pozícióban tartotta kis testét. Jött a lábak kikötözése, a szabad légutak biztosítása, a műtéti terület jódozása, steril lyukas kendő felhelyezése a pocakra majd a VÁGÁS... Elámult a szám!!! A herezacskó és a pisilője közötti részen alkalmazott egy pici kis bemetszést az orvos é szépen lassan fel- majd kitolta a bemetszésen az egyik herét. Alig volt vérzés! Jött az érfogó, stb. ebbe már nem megyek bele. Egyszer kellett egy pici altatót még "rányomni" Marcinak, amúgy békésen végigaludta az egészet. (még jó, nem?) Tovább tartott az előkészület, mint maga a beavatkozás és ennek nagyon örültem. Míg az orvos betette a 3 kis öltést, Julcsi előkészítette a gyapjútakarót a törölközővel. A beavatkozás végeztével áttettük Marcit a gyapjútakaróba, félig-meddig betakartuk és vártuk az ébredését, közben figyeltük a légzését. Nagyon simán ment minden, hála Istennek és gondos orvosunknak. 15 perc elteltével teljesen éber volt, de nyugodtan feküdt és vissza-vissza aludt. 1-2 óra elteltével már lábra állt, de hogyan!!! A részeg ember hozzá képest kismiska :o) Istenem...Mint a kocsma előtt a biciklik, úgy dülöngélt. Rá tudtuk venni, hogy most nyugi van és pihenni kell. Amikor először ivott egy kis vizet azonnal hányt egyet és aztán már nem volt ilyen jellegű probléma. Innentől kezdve két napig készen voltunk mint a matek házi... Pontosabban én, mert bevállaltam, hogy itthon leszek a kis töketlenemmel. Együtt aludtunk, amikor csak tudtunk összebújva voltunk. Az együtt alvás: én az ágyon, Marcinak a padlón egy nagypárna és egy takaró a nagypárna mellett. Választhat a szentem, hogy puha meleget szeretne vagy  kemény hűvöst... Nem kell egyik sem, csak az ágy alatt jó... Csúszik-
mászik, mert fáj a pocakja, -gondolom. Amikor az ágy végéhez ér beveri a műanyag gallért az ágy lábába, nagy koppanás, ébredés nekem. Kislámpafelkapcsolás, bekukkantás az ágy alá, mellső lába beszorult a gallér alá, lábkiszabadítás, "nem szabad" vezényszó halkan. Lámpaoltás. Visszaszundi nagy nehezen, koppanás a konvektoron (majd kiugrik a szívem az ijedtségtől): "mi történhetett?" Villany fel, Marci áll a konvektorral szemben, mondom halkan: "gyere vissza". Nem..., áll mint egy kis birka, meg sem moccan. Felkelek, odamegyek, irányba állítom, visszamegy a helyére. Most meg nekem kell pisilni, kimegyek. Vissza az ágyba. Villany le, Marci már újra alszik, én is megpróbálok visszaaludni. Hú de jó..., szundi, végre. Csikorgó hang a falon.... Úr Isten! Mi ez már megint? Beazonosítom a zaj forrását: Marci gallérja karcolja az ágyam alatt a falat. Megfordulok, na aludjunk. Nem megy... Felkelek, olyan 3 óra lehet, felöltözöm csendesen, Marci már mellettem áll és néz maga elé, mint aki nem tudja hol van. Ha elindulok elindul, ha megállok megáll, pontosan a lábam mellett. Az a hülye gondolatom támad, hogy műtét közben valami tudatalatti zakkanása lett. Elindulok a teraszra, mellettem áll amíg elszívok egy bűzrudacskát. Közben leteszem a fűre, lenyomja a hasát és pisil. Kis birka... Sajog a szívem, de nem tehetek érte többet. Simogatás, puszi, vissza az ágy alá (ő), én az ágyra. Két nap így telik el, a harmadikon már bátor, vidám, eszik-iszik-játszik! Nem maradt kis zombi!!!!! Csak az a fránya gallér ne lenne, bár jól bírja, már nem akarja leszedni. Azon gondolkodom, ha kényelmes lenne számára rajta hagynám: nem tudja nyalogatni a lábát és így a barnás elszíneződés is csökken a bal mellső pracliján!!! Disznó vagyok, igaz? Lenne ám még mit írni, de egyik sem olyan lényeges, hogy itt szaporítsam a szót. Ha beugrik még valami jövök és írom.

Most már sokkal nyugodtabb vagyok Marcit illetően: nem áll fenn annak a veszélye, hogy meglép egy tüzelő szuka után, meg ilyen "apróságok".

2010.05. 15. 12.11 óra

 ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

2014.04.

 

No igen. Tapasztalatok gyűltek azóta.

Igen is megléphet a kan, amikor a szukák tüzelnek. Minden normálisan működik azóta is (dominanciára képes). A változás "csak" annyi, hogy véletlenül sem fogom őt fedezni vinni, hogy aztán utódai lehessenek , és gyarapítsam azoknak a kutyáknak a számát, akik lekövethetetlenül szaporodnak. Továbbra is támogatom az ivartalanítást, és itt megragadnám az alkalmat, hogy benneteket/téged is erre bíztassalak. Bízzuk ezt tenyésztőkre, ez az ő dolguk.

Még egy nagyon fontos kérés mindenki felé, aki kiskutyát szeretne:

- csak olyan fajta kutyát vásároljunk, akinek a gondozásában, eltartásában biztosak vagyunk.

- vizsgáljuk felül minden lehetséges igényét az adott fajtának, ehhez mérten a pénztárcánkat, és legyünk biztosak abban, hogy a kutya igényeit maximálisan ki tudjuk elégíteni (testi, szellemi és lelki fejlődés).

- csak leinformálható helyről vásároljunk kutyát számla, adásvételi szerződés, regisztrált chip és törzskönyv ellenében. 8 hetes kor alatt kutyát eladni/venni tilos (törvényi szabályozás)!!!

- amennyiben tenyésztővé szeretnénk válni magunk is, azt beszéljük meg gyakorlott emberrel, olvassunk, tapasztaljunk, minnél több kiállításra járjunk el, és nem utolsó sorban nagyon gondosan válasszuk meg a kutyát, akivel tenyészteni szeretnénk! Tenyésztőnek lenni hivatás, életforma, amit lelkiismeretesen csinálni csak maroknyi embernek sikerül, azon kívűl higgyük el, hogy igen is veszteséges ez a műfaj. Ebből megélni nem lehet, aki az ellenkezőjét állítja az valótlanságot közöl. Ő a SZAPORÍTÓ, akitől tartózkodni kell

 

Legyen szép a napod/napotok!

 

(elnézést kérek a helyesírási hibákért!)

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.