Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Öröm a házban! Végre hazavittük a kiskutyát! A természet egy kis csodája a városi lakótelep egyhangúságában. Bejárja a lakást, végigszaglász mindent, csóválja a farkát és boldogan arcon nyal, mert természetesen ilyenkor a kétlábú lény is a padlón ücsörög, és mámorosan figyeli a kis élőlény ismerkedő lépéseit.Jaj! egy kis tócsa! Nem baj, majd feltöröljük. Olyan aranyos ahogy szinte gurul a bútorok között.Az öröm megvolt, az első egy óra elillan. Gyere kis élőlény ez lesz a te helyed,most pihenj egy kicsit. Mondom pihenj egy kicsit, ez a te helyed!Az első kijózanító élmény. A farok csóváló aranyos kis pufi kutyus teli torokból üvölt, mert mi azt szeretnénk, hogy a helyén pihenjen. Ő meg nem szeret egyedül lenni. Vigyük le, biztos pisilni kell neki. Még nincs meg az összes védőoltása. Csak letesszük amíg elvégzi a dolgát, és már hozzuk is fel. Miért nem pisil és kakil? Csak rohangál itt körbe. Biztos nem kell neki, majd legközelebb. Gyere pici, visszamegyünk a helyedre, már biztos fáradt vagy. Teli torokból üvölt! Nem akar a helyén lenni, hadd járkáljon még egy kicsit. Nézz oda! 10 perce sincs, hogy levittük, most meg itt végezte el a dolgát. A második kijózanító élmény. A pufi kutyus bepisil és bekakil. Végre elfáradt. Úgy aludt el,olyan hirtelen, szinte összecsuklott, itt a fotel mellett. Majd holnaptól a helyére szoktatjuk, hiszen még csak most került az új környezetbe.A kezdeti öröm és kezdeti bosszúság pillanatai sokak számára ismerősek. Egykét hétig a kölyök fő foglalatossága az étkezésen kívül az új környezetével való ismerkedés. Ez súlyos konfliktusokkal járhat, ha a gyakorlatlan gazdik nem készülnek fel rá előre. Szétrágott cipők, papucsok, könyvek jelzik a kölyök útját a lakásban. Gyakorlott kutyatartók tudják hogyan kell a kutyust az egyedüllétre,szobatisztaságra és egyéb hasznos dologra nevelni. De mit tehet, aki még kezdő ezen a téren? Néhány jó tanács, ami megkönnyíti a dolgot:

A kutya helye a menedéket jelenti számára, ahol soha nem szabad büntetni (ezért menekül legtöbb kutya rögtön a helyére, ha valami galádságon tetten érjük). Ha lakásban tartjuk a kutyát, huzatmentes, csendes sarokban helyezzük el, ahova félre tud vonulni anélkül, hogy bárkinek is az útjában volna. Ha kertben van a kutya, gondoskodjunk számára jól szigetelt házról, amit a saját testével be tud melegíteni. Célszerű télre erős anyagból libegő ajtót a bejárat fölé szegezni.Egyedüllétre szoktatás: ha békében szeretnénk élni a szomszédokkal, nem elhanyagolható, hogy kutyánk csendben és türelmesen várja, míg hazaérünk a munkából és elvisszük sétálni. Egyedüllétre a kiskutyát fokozatosan lehet megtanítani oly módon, ha magára hagyjuk abban a helyiségben, ahol a helye van. A kutyus vonítását hagyjuk figyelmen kívül (a tanítás idejére kérjük a szomszédok türelmét), vagy csendesítsük a másik helyiségből erélyes „Fuj!” vezényszóval. Lehetőleg akkor menjünk vissza és dicsérjük meg, amikor éppen csendben maradt. Hamar megtanulja, hogy a hangoskodás nem vezeteredményre, de ha csendben marad előbb-utóbb visszajön a gazdi.Szobatisztaság: Nem helyes gyakorlat az, ha egy 8-9 hetes kölyköt bántalmazunk azért, mert bepiszkított a lakásba. Olyan, mint a kisbaba, még nem képes visszatartani a vizeletét és a székletét a séta idejéig. A kutya növekedése és fejlődése, a rendszeres séta, a vele való foglalkozás minden különösebb nevelés nélkül előidézi, hogy a szabadban végezze el a dolgát. Természetesen erre naponta többször lehetőséget kell neki adni. Kiskutya esetében alvás, etetés után, kora reggel, késő este, eleinte még éjszaka is ki kell vinni, hogy elvégezhesse a dolgát. Fontos ez akkor is, ha közben a lakásban piszkított, mert csak rendszerességgel érhető el eredmény. A friss levegőn történő mozgás általában pozitív hatással van a kölyök bélműködésére. Mindig dicsérjük meg, ha kint végezte el a dolgát. A kiskutyán egyértelműen látszanak a jelzések, hogy üríteni készül (izgatottabbá válik, szaglászik, forgolódik). Ha odafigyelünk rá és felismerjük ezeket, gyorsan ki tudjuk vinni a szabadba. Általában 3 hónapos korukra válnak a kutyák megbízhatóan szobatisztává.

Nevelés:

nélkül Amint megkapta a szükséges oltásait és utcára vihetjük a kiskutyát,újabb problémával állhatunk szemben. Tiltakozik a póráz ellen. Persze nem minden kiskutya, egyedenként változik az ellenszegülés mértéke. Legjobb, amit tehetünk, ha nem veszünk tudomást a makacskodásáról és húzzuk magunk után pórázon. Persze nem durván, finoman, hogy sérülést ne okozzunk. 200-300 méter megtétele után rájön, hogy jobb, ha a gazdival tart. Ha elkezd szépen lépkedni, dicsérgessük meg és haladjunk tovább. Kutyusunk tud pórázon közlekedni. De hogyan tanítsuk meg, hogy póráz is szépen a nyomunkban maradjon, és ne rohanjon el minden felé, fogócskát játszva és az idegeinket tépve? Minél előbb kezdjük, annál jobb az eredmény. A pici kölyök még általában szorosan a gazdája nyomában marad. Később aztán egyre távolabb merészkedik, de könnyen megtanítható, hogy hívásra visszajöjjön, ha mindig valami finomsággal, játékkal, dicsérettel jutalmazzuk. A tanítás szakaszában helytelen a kutyát azonnal pórázra venni, amint beért hozzánk. Néhány alkalom és megtanulja, nem jó a gazdihoz menni, mert vége a szabadságnak. Eleinte sokszor hívjuk magunkhoz, jutalmazzuk és újra szabad lehet. A felnőtt kutyák, néhány ritka kivételtől eltekintve nem bántják a kölyköt. Ezért általában bátran engedhetjük, hogy barátkozzon más kutyákkal. Ez fontos is, ha nem szeretnénk, hogy a későbbiekben éppen a mi kutyánk viselkedjen támadóan minden más kutyával szemben.A kutya 4 hónapos koráig minden negatív és pozitív élmény egy életre kitörölhetetlenül bevésődik. Személyiségük alakulására (agresszivitás, félénkség stb.) az öröklött tulajdonságokon kívül ez az időszak döntő befolyással bír. Ez a periódus az úgynevezett szocializálódás időszaka, amikor a kutya megtanul az ember oldalán élni, kitárul előtte a külvilág, megismerkedik a forgalommal,zajokkal, más kutyákkal, más emberekkel. Felnőtt korukra rengeteg tapasztalatra tesznek szert a kutyák, amelyek által megtanulnak „normális” kutyaként viselkedni. Az a kiskutya, akit soha nem engednek el a pórázról, nem ismerheti meg a „nagyvilágot”. Póráz végéről minden más. A kutya is bátrabb, hiszen maga mögött érzi a gazdit. Ha mégis szabadlábra kerül általában dolgokra, félénken, vagy éppen agresszíven viselkedik stb. Az a kutyusamelyik szabadon ismerkedik a világgal (persze forgalom biztos helyen) közömbösödik bizonyos dolgokkal szemben. Nem támad meg más kutyákat,nem kerget biciklist, nem ugrál fel a járókelőkre. A kölyökkorban elmulasztott tapasztalatszerzés felnőtt korban már csak nehezen, vagy egyáltalán nem pótolható Sok szó esett a dicséretről. Alakítsunk ki egy dicsérő vezényszót („okos vagy”„bravó” stb.), amivel a kutyát jutalmazhatjuk. Hamar megérti ezen szavak jelentőségét, főleg, ha eleinte egybekötjük valami finom falattal, vagy nagy simogatással. Később már a dicsérő szó is elég, a kutyus szinte úgy érzi a falatot is megkapta. Ugyanígy meg kell tanulnia a büntetés vezényszavát („fúj”, „nemszabad” stb.). Bármi olyan rosszat tesz, amiért büntetés jár (bontja a lakást, felszedi az utcán a szemetet) mondjuk a vezényszót és rázzuk meg a grabancát. A büntető szót, hamar össze fogja kötni a kellemetlenséggel. Később (persze ha következetesek voltunk a nevelésnél) akár 10-20 méterről erélyesen rászólunk, azonnal felhagy a rosszasággal, mert úgy érinti, mint ha meg is kapta volna a büntetést. Hangsúlyunk legyen erélyes, de nem muszáj ordibálnunk. A büntetés soha ne legyen verés, rúgás, ütés. Véleményem szerint még összetekert újsággal sem, bár ezt sok nevelési tanácsban olvashatjuk. Az ütést, rúgást nem érti a kutya. A farkas falkában is a másik grabancának megrázásával bünteti a vezérfarkas az alattvalóit. A kutya is falka állat és a gazdája a vezérfarkas. Ami az összetekert újságot illeti, bár különösebb fájdalmat nem okoz, de nagyot csattan. A kutya megtanulja összekötni a csattanó hangot a büntetéssel és ez érzékenységet válthat ki a hasonló hangokkal szemben. Nem esett még szó a játékról. Szinte minden kutya szeret a gazdájával játszani, labdázni, rongyot húzni. Ritkán játszik a kutya csak úgy magában az előtte hagyott labdával. De a mozdulatlan tárgy hirtelen nagy jelentőséggel bír, ha a gazdi kezébe kerül. Nem is igazán helyes mindig a kutya előtt hagyni a labdát, rongyot stb. A játék legyen egy varázslatos tárgy, és a kutyus boldog lesz, ha meglátja a kezünkben és játékra invitáljuk vele. Hagyjuk érvényesülni a kutyát, szerezhesse meg a labdát és a rongyot. Ha nem akarja visszahozni egy másik labdával vissza tudjuk csalogatni. Egyiket eldobjuk, másikkal visszacsaljuk, aztán azt dobjuk el. Nagyszerűen meg lehet így futtatni a négylábút. Lakásban tartott kölyökkutyák esetében elengedhetetlen, hogy lekössük a figyelmüket és időről időre számukra érdekes játékkal, sétával fárasszuk le őket. Ellenkező esetben menthetetlenül az értékeink válnak a kiskutya kirobbanó energiáinak áldozatává. A kutyatartásról és nevelésről persze könyvet lehetne írni. De ez a pár sor dióhéjban talán segítség lehet a kezdő lépések megtételéhez.

Saródy Györgyi